geim épen ilyen jószagúak lesznek. Ez többet ér, mint a levendula. Nem akarom többé, hogy a dajka levendulát tegyen ingeim közé.» 122 Ez a fiatal szarka bódító fecsegése, mikor először kél szárnyra. Tattle egyedül marad vele s azt mondja, hogy udvarolni fog neki. MISS PRUE. Nos, hogyan fog udvarolni? Jöjjön, alig várom, hogy megkezdje. Nekem is kell udvarolnom ? Mondja meg, hogyan? TATTLE. Hagyjon engem beszélni kisasszony; önnek nem szabad előbb szólnia. Én kérdéseket teszek s önnek felelnie kell. Bah, bah! nem kell mindjárt igent mondani; különben egy szempillantás mulva már semmibe se veszem. MISS PRUE. Mit kell hát mondanom? 122 Look you here, madam, then, what Mr. Tattle has given me. Look you here, cousin; here's a snuff-box; nay, there's snuff in it. Here, will you have any? O God, how sweet it is! Mr. Tattle is all over sweet; his peruke is sweet, and his gloves are sweet, and his handkerchief is sweet, pure sweet, sweeter than roses. Smell him, mother, madam, I mean. He gave me this ring for a kiss... Smell cousin; he says, he'll give me something that will make my smocks smell this way, Is not it pure? "Tis better than lavender, nurse. I'm resolved, I won't let nurse put any more lavender among my smocks ha, cousin? TATTLE. Nos, hát nemet, vagy hogy nem hiszi, vagy hogy nem mondhatja meg. MISS PRUE. Ugy hát hazudnom kell! TATTLE. Igen, ha jó nevelésű akar lenni. Minden jónevelésű ember hazudik. Azonkívül ön nő, s azért soha sem szabad azt mondania, a mit gondol. Szavainak ellenmondásban kell állniok gondolataival, de tettei ellenkezhetnek szavaival. Azért, ha azt kérdem, tudna-e szeretni engem, nem kell mondania, de mégis szeretnie kell engem. Ha azt mondom önnek, hogy szép, szabadkozzék ellene s mondja, hogy hizelgek. De azért még bájosabbnak kell tartania magát, mint én mondom, és szeretnie engem a szépségért, melyet önnek tulajdonítok, mintha én magam volnék olyan szép. Ha arra kérem, hogy csókoljon meg, bosszankodnia kell, de nem szabad megtagadnia.. .... MISS PRUE. Jobban szeretem, mint az Oh istenem, ez aztán szép! elavult vidéki divatot, hogy mindig kimondjuk véleményünket. Aztán önnek is kell hazudnia ? Nézze meg az ember! Tudja, nekem mindig nagy kedvem volt hazudni; de ijesztgettek s azt mondták, hogy bűn. TATTLE. Nos hát kedves kicsikém, tegyen most boldoggá s csókol jon meg. MISS PRUE. Oh nem! Haragszom önre! (Hozzá rohan és megcsókolja) Taine. III. 8 TATTLE. Hohó! ez meglehetős jó! de ne ön csókoljon meg, hanem csak tűrje az én csókomat. MISS PRUE. Kezdjük hát újra. TATTLE. Tiszta szivből. No hát, kis angyalom! (Megcsókolja.) Ne, ne! MISS PRUE. TATTLE. Nagyon jó! Még egyszer, bűvös tündérem! (Megcsókolja.) MISS PRUE. Oh! piha! ne! most már nem maradhatok önnel. TATTLE. Pompás Olyan jó volt, mintha Covent-Gardenben született és nevelkedett volna. 123 Well, and how will you make love to me. Come, I long to have you begin. Must I make love too? You must tell me how. TATTLE. You must let me speak, miss; you must not speak first. I must ask you questions, and you must answer. Pooh, pox, you must not say yes alreday. I shan't care a farthing for you then in a twinkling. What must I say then? MISS PRUE. A kisasszony olyan gyors haladást tesz, hogy félbe kell szakítnunk az idézetet. És ne feledjük, hogy a kony TATTLE. Wy, you most say no, or you belive not, or you can't tell. MISS PRUE. Why, must I tell a lye then? TATTLE. Besides, Yes, if you'd be well bred. All well-bred persons lye. you are a woman; you must never speak what you think. Your words must condradict your thoughts, but your actions may condradict your words. So when I ask you, if you can love me, you must say no; but you must love me too. If I tell you you are handsome, you must deny it, and say I flatter you. But you must think yurself more harming than I speak you, and like me, for the beauthy which I say you have, as much as if I had it myself. If I ask you to kiss me, you must be angry, but you must not refuse me . . . . MISS PRUE. O Lord, I swear this is pure. - I like it better than our oldfashioned country way of speaking one's mind. And must not you lie too? TATTLE. Hum yes. But you must believe I speak truth. . . . MISS PRUE. O Gemini; Well, I always had a great mind to tell lies. Bud they frightened me, and said it was a sin. kiss? TATTLE. Well, mi pretty creature, will you make me happy by giving me a MISS PRUE. No, indeed; I am angry with you. (Runs and kisses him.) TATTLE. Hold, hold, that's pretty well. But you should noth have given it me, but have suffered me to have taken it. haszag mindig megérzik rajtok. Ezek a bájos személyek nagyon hamar rátérnek a mosogató szolgálók beszédmódjára. Midőn Ben, a bamba tengerész, udvarolni akar neki, szitkozódva kergeti el, tombol, sikolt és csúfnevekkel árasztja el s nagy tengeri borjúnak nevezi. «Tengeri borjú? Micsoda! nem vagyok annyira borjú, hogy megnyaljam bemeszelt ábrázatodat, te sajtpofájú!» 124 Felbosszantva e nyájaskodások által, dühbe jő és büdös kátrányos tonnának nevezi Bent. Erre közbelépnek mások s véget vetnek ez udvarias első találkozásnak. Miss Prue tűzbe jő s azt kiabálja, hogy nőül akar menni Tattlehez vagy ha ehhez nem, úgy Robinhoz, a pinczemesterhez. Apja virgácscsal fenyegeti. Admirable! That was as well as if you had been born and bred in Convent Garden. Well, and there's a handsome gentleman, and a fine gentleman, and a sweet gentleman, that was here, that loves me, and I love him; and if he sees you speak to me any more, he'll thrash your jacket for you, he will; you great sea calf. BEN. but What! do you mean that fair-weather spark that was here just now? Will he thrash my jacket? Let'n, let'n, let'n as he comes near me, may hap I may give him a salt-eel for's supper, for all that. What does father mean, to leave me alone, as soon as I come home with such a dirty dowdy? Sea-calf! I an't calf enough to lick your chalked face, you cheese-curd you. |