Ἔκφρονα τὴν βάκχην οὐχ ἡ φύσις, ἀλλ ̓ ἡ τέχνη θήκατο, καὶ μανίην ἐγκατέμιξε λίθῳ. CREDITE, non viva est Mænas; non spirat imago : Artificis rabiem miscuit ære manus. GREEK EPIGRAM. Αζόμενος πολύθηρον ἐκηβόλου ἄλσος ἀνάσσας, Μοῦνοι ἄρ ̓ ἔνθα κύνων ζαθέων κλαγγεῦσιν ὑλάγμοι, ζάλῳ καὶ τέκνοις ἀντιμεθελκομέναν, μυριον ἄρατο μόχθον, ἵν ̓ ἤθεα δισσὰ χαράξῃ, ὧν τὸ μὲν εἰς ὀργὴν νεῦε, τὸ δ ̓ εἰς ἔλεον. ἄμφω δ' ἐπλήρωσεν· ὅρα τύπον. ἐν γὰρ ἀπειλᾷ δάκρυον, ἐν δ ̓ ἐλέῳ θυμὸς ἀναστρέφεται. ̓Αρκεῖ δ' ὁ μέλλησις, ἔφα σοφός· αἷμα δὲ τέκνων ἔπρεπε Μηδείῃ, κοὐ χερὶ Τιμομάχου. Ex ubi Medea varius dolor æstuat ore, Jamque animum nati, jamque maritus, habent! Succenset, miseret, medio exardescit amore, Dum furor inque oculo gutta minante tremit. Cernis adhuc dubiam; quid enim? licet impia matris Colchidos, at non sit dextera Timomachi. IN NIOBES STATUAM. Ἐκ ζωῆς με θεοὶ τεῦξαν λίθον· ἐκ δὲ λίθοιο FECERAT e viva lapidem me Jupiter; at me IN AMOREM DORMIENTEM. Εὕδεις ἀγρύπνους ἐπάγων θνητοίσι μερίμνας, εὕδεις ἀτηρῆς ἃ τέκος ̓Αφρογενοῦς, οὐ πεύκην πυρόεσσαν ἐπηρμένος, οὐδ ̓ ἀφύλακτον ἐκ κέραος ψάλλων ἀντιτόνοιο βέλος. ἄλλοι θαρσείτωσαν· ἐγὼ δ ̓, ἀγέρωχε, δέδοικα DOCTE puer vigiles mortalibus addere curas, Non ego; nam metui valde, mihi, perfide, quiddam FROM A FRAGMENT OF PLATO. ̓́Αλσος δ ̓ ὡς ἱκόμεσθα βαθύσκιον, εὕρομεν ἔνδον πορφυρέοις μήλοισιν ἐοικότα παῖδα Κυθήρης, οὐδ ̓ ἔχεν ἰοδόκον φαρέτρην, οὐ καμπύλα τόξα· ἀλλὰ τὰ μὲν δένδρεσσιν ὑπ ̓ εὐπετάλοισι κρέμαντο αὐτὸς δ ̓ ἐν καλύκεσσι ῥόδων πεπεδημένος ὕπνῳ ενδεν μειδιόων· ξουθαὶ δ ̓ ἐφύπερθε μέλισσαι κηροχύτοις ἐντὸς λαροῖς ἐπὶ χείλεσι βαῖνον. ITUR in Idalios tractus, felicia regna, Fundit ubi densam myrtea sylva comam, Intus Amor teneram visus spirare quietem, Dum roseo roseos imprimit ore toros ; Sublimem procul a ramis pendere pharetram, Et de languidula spicula lapsa manu, Vidimus, et risu molli diducta labella Murmure quæ assiduo pervolitabat apis. IN FONTEM AQUE CALIDE. Τᾷδ ̓ ὑπὸ τὰς πλατάνους ἁπαλῷ τετρυμένος ὕπνῳ εἶδεν Ἔρως, Νύμφαις λαμπάδα παρθέμενος. Νύμφαι δ ̓ ἀλλήλῃσι, Τί μέλλομεν; αἴθε δὲ τούτῳ σβέσσαμεν, εἶπον, ὁμοῦ πῦρ κραδίης μερόπων. λαμπὰς δ ̓ ὡς ἔφλεξε καὶ ὕδατα, θερμὸν ἐκεῖθεν Νύμφαι Ερωτιάδες λουτροχοεύσιν ύδωρ. SUB platanis puer Idalius prope fluminis undam Dormiit, in ripa deposuitque facem. Tempus adest, sociæ, Nympharum audentior una, Ilicet incurrit, pestem ut divumque hominumque Lampada collectis exanimaret aquis : Demens! nam nequiit sævam restinguere flammam Nympha, sed ipsa ignes traxit, et inde calet. Μῦν ̓Ασκληπιάδης ὁ φιλάργυρος εἶδεν ἐν οἴκῳ, καὶ, Τί ποιεῖς, φησιν, φίλτατε μῦ παρ ̓ ἐμοί; ἡδὺ δ ̓ ὁ μὺς γελάσας, Μηδὲν φίλε, φησὶ, φοβηθῇς οὐχὶ τροφῆς παρὰ σοὶ χρῄζομεν, ἀλλὰ μονῆς. IRREPSISSE suas murem videt Argus in ædes, Atque ait, heus, a me nunquid, amice, velis? Ille autem ridens, metuas nihil, inquit; apud te, Ο bone, non epulas, hospitium petimus. Πέμπω σοι, Ροδόκλεια, τόδε στέφος, ἄνθεσι καλοῖς HANC tibi Rufinus mittit, Rodoclea, coronam, Est viola, est anemone, est suave-rubens hyacinthus, Sume; sed aspiciens, ah, fidere desine formæ; Qui pinxit, brevis est, sertaque teque, color. |